Unforgettable experiences

Kedves Olvasók!

A következő sorokban a Magyar Amerikai Orvosszövetség (HMAA) által koordinált Buffalo-i cseregyakorlat során szerzett, rendkívül meghatározó élményeimet fogom leírni, amely a magyar orvostanhallgatók számára elérhető legkiemelkedőbb, leghasznosabb és egyben legizgalmasabb csereprogramok közé tartozik.

A 3 hónapos csereprogramot 1 hónapos endokrinológia gyakorlattal kezdtem a neves Millard-Fillmore-Gates Hospital-ben. Már az osztályra érkezésem előtt tudtam, hogy világhírű endokrinológusokkal fogok együtt dolgozni, akik a színvonalas betegellátás mellett a kutatásban is a világelsők között vannak. Amikor végre elérkezett a gyakorlat első napja, már az első percekben biztos voltam abban, hogy izgalmas 4 hét veszi kezdetét. Az amerikai orvosok, a nővérek és az orvostanhallgatók végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak, kollégaként kezeltek bennünket. Nagyszámú kérdésemre igazán motiváltan és részletesen válaszoltak. A gyakorlat során naponta 5-8 beteget kaptam, akiket anamnézis felvétel és betegvizsgálatot követően referáltam a szakorvosoknak (attending doctor). Igazán élveztem, hogy diagnosztikus, illetve terápiás javaslataimat örömmel hallgatták az orvosok. Remek érzés volt, hogy teljes mértékben azonos munkát végezhettem az amerikai orvostanhallgatókkal, illetve rezidensekkel. A gyógyító munkában való részvételem mellett engedélyt kaptam arra is, hogy betekintsek az Endokrinológia laboratóriumában zajló kutatásokba. A kísérletek során ELISA-t, illetve PCR-t használtam önállóan.

Az endokrinológia gyakorlat izgalmas 4 hete után következett a 4 hetes neurológia gyakorlat. Amíg az endokrinológia rotáció során az ambuláns betegellátásban szereztem sok élményt, addig a neurológia rotáció során a fekvő beteg ellátásban gyűjtöttem páratlan tapasztalatokat, illetve ízelítőt kaptam az amerikai sürgősségi ellátásból is. A neurológia oktatása nagyon jól szervezett volt. A hallgatók - köztük én is – már az első napon rengeteg hasznos oktatási anyagot, illetve könyvet kaptak. A legtöbb hétköznap 1 vagy 2 órás előadással kezdődött. Ezt igen hasznosnak tartottam. A témaköröket interaktívan, gyakorlatiasan, a betegágy mellett effektíven alkalmazhatóan és természetesen professzionálisan vettük át. Az előadás után a hallgatók fejenként 3-6 beteget vizsgáltak meg, majd délután 1-2 óra között találkoztunk a rezidensekkel, illetve az attending doctor-ral. A délután többi részében a neurológia team betegágyról, betegágyra haladt – amelyek között olykor több emeletnyi különbség is volt, hiszen betegeink több osztályon feküdtek – és mindenki az általa vizsgált beteget referálta a szakorvosnak. A diagnosztikus, illetve terápiás javaslatokat itt is nagy örömmel fogadták. Ha röviden jellemeznem kellene a gyakorlatot, akkor azt mondanám, hogy a professzionalizmus az a szó, amely leginkább leírja azt az érzést, mely átjárta a gyakorlat atmoszféráját. Fantasztikus volt.

A harmadik rotáció, amit Buffalo-ban töltöttem az idegsebészet volt, melyet 3 helyszínen, a Roswell Park-ban, a Buffalo General Hospital-ben és a vadonatúj Gates Vascular Institute-ban töltöttem. A Buffalo-i idegsebészet igazán nemes helyen áll az amerikai idegsebészetek ranglistáján. Világhírű szakembereket és egyben kiváló embereket ismerhettem meg, akiktől igazán sokat tanultam. A gyakorlat olykor kora reggeltől késő estig tartott. Folyton azt éreztem, hogy nem akarom, hogy véget érjen az adott nap. Rendkívül éveztem, hogy bemosakodhattam az amerikai előírásoknak megfelelően, illetve, hogy a műtét közben is kommunikálhattam az idegsebészekkel. Az izgalmas idegsebészeti eljárások között világszínvonalú invazív radiológiai eljárások is szerepeltek, amelyet a Gates Vascular Institute kimagaslóan modern műtőiben végeztek.

A gyakorlatok lehető legtökéletesebb teljesítése mellett az amerikai kultúra megismerésére is volt lehetőség. A nevezetességek, a múzeumok felderítése mellett a kosárlabda mérkőzések, a városnézések (pl. Toronto vagy Boston) megkoronázták a szorgalmas hétköznapokat követő hétvégéket. A Niagara vízesés egyike volt a legemlékezetesebb szabadidős programoknak.

Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, hogy a Buffalo-i csereprogramban részt vehettem. Az amerikai egészségügyi rendszer fantasztikus. A csereprogram segítségével a magyar hallgatók az itthon megszerzett rendkívül erős elméleti hátterüket páratlanul kifinomult, gyakorlatias szemlélettel egészíthetik ki, amely hazaérkezésüket követően magas fokon és sok-sok sikert átélve fogja szolgálni az itthoni munkájukat. Remélem, hogy ezek a sorok motiválni fogják az ötöd éves hallgatókat arra, hogy bátran jelentkezzenek a csereprogramra. Számomra fantasztikus volt. Ezt nektek is át kell élnetek!

2013. 01. 10.

Köszönettel: Dr. P. Miklós