My experiences on the second month....

Kedves leendo szerencsesek!

Neurologian toltott gyakorlatom utan nekivagtam a 8 hetes belgyogyaszat gyakorlatomnak, melybol  az elso 4 hetet a BGMC (Buffalo General Medical Center) kulonbozo emeletein toltottem, a kovetkezo 4 hetem helyszineul pedig a Roswell Park Cancer Institute fog szolgalni.

Na de lassuk! mi is tortent a BGMC-ben:

Az elso heten egy fekvobeteg osztalyon voltam, nem mondanam kulon belgyogyaszati osztalynak, fogalmazzunk ugy, hogy az eddigi emeletekhez kepest tobb belgyogyaszati beteget lattam itt. A betegek osszetetele legalabb annyira valtozatos volt, mint otthon, gyakorlatilag mindenfele beteget lathattam (COPD-s, pancreatitises, appendicitises, IBD-s, vesekoves es epekoves, szivelegtelen......es meg sorolhatnam).

Az orvos, aki melle beosztottak, talan nem lesz meglepo indiai szarmazasu volt, am meglepo modon gyonyoruen beszelt angolul, szinte ittam minden szavat.... Egy igazi jolelku, lelkiismeretes tanito szellemu orvos, akitol olyan dolgokat tanultam, melyekrol az elmult 6 evemben otthon egyetlen orvostol sem hallottam.

Reggel 8 - fel 9re kellett jarnom, es altalaban delutan 5 orakor engedett el. Itt a belgyogyaszaton minden nap delben lehetosegem volt egy-egy erdekes eloadas meghallgatasara, ami azert is volt jo, mert vegre tudtam amerikai hallgatokkal is talalkozni, es nem csak arrol szolt a nap, hogy csak az orvosomat latom. Az eloadasok utan folytattam a betegeim felvetelet. Egy nap 4-5 beteget kellett felvegyek, majd referalnom, a vegen pedig az osszes beteg eseteben megbeszeltuk a differencial diagnozisokat es a kezelesi terveket. Nem telt el ugy nap, hogy ne kaptam volna valami hazifeladatot, amit masnap szinten prezentalnom kellett a mentoromnak.

Tudni kell, hogy a fekvobeteg osztalyokon dolgozo szakorvosok hetente valtjak egymast, a valtas pedig mindig szerdara esik, igy sajnos egy het elteltevel egy uj orvoshoz kerultem. Szerencsemre egy legalabb olyan jo orvoshoz kerultem, mint amilyen az elozo volt, am vele mar nem a fekvobetegosztalyon dolgoztam, hanem tobbnyire inkabb az Emergency Room-ban, ugyanis o egy Admission Doctor volt, gyakorlatilag az o feladata volt, hogy az akutan beerkezo belgyogyaszati betegeket azonnal ellassa es eldontse, hogy mi legyen a beteg tovabbi sorsa, melyik osztalyra keruljon, milyen tovabbi orvosokkal konzultaljon a beteg erdekeben. Mellette hasonlo modon lehetoseget kaptam beteg felvetelre, referalasra, igy legalabb olyan izgalmasan teltek a napjaim, mint az elso heten. A kovetkezo ket hetben az elobb emlitett orvosokkal voltam felvaltva. 

Idokozben megtanultam kezelni az itteni egeszsegugyi szamitogepes rendszert, valamint az MR, CT es rontgen nezegeto software-t. Ugyanakkor itt korvonalazodott bennem eloszor, hogy minden orvos, miutan felveszi a beteget, feldiktalja a korhazi telefonos rendszerbe az osszes eszrevetelet, a fizikalis vizsgalatot, a kezelesi tervet. Erre kiepult egy kulon osztaly a korhazban, ahol ezeket rogzitik, es beviszik a rendszerbe... hat nem fantasztikus, mennyivel gyorsabb, bar arra kivancsi vagyok, hogy a kulonbozo akcentusokat hogy ertik meg a vonal masik vegen, mert hogy gyakorlatilag ezekbol a feldiktalasokbol szinte semmit nem ertettem, olyan gyorsan es halkan tortentek.

Ami az altalanos tapasztalataimat illeti, a kovetkezok:

Magyarorszaghoz kepest tized annyi dohanyos van itt, mondhatni csak az alacsonyabb tarsadalmi reteg dohanyzik, ugy nez ki jol sikerult a dohanyzas ellenes kampanyuk, nagy hangsulyt fektetnek a szivebetegsegek prevenciojara, talan ennek is koszonheto, hogy a beteg populacio atlag eletkora 70 ev folott van. Mig otthon elvetve talalkozik az ember 90 eves es folotti idos emberrel, itt szinte minden masodik betegem, hasonlo eletkornak orvendhet.

Szabadido: az egyik hetvegen Eva neni volt olyan kedves hozzank es elvitt az Ontario to kozeleben egy erodhoz, mely fontos strategiai pont volt a tavak kozotti vizikereskedelem szempontjabol. 

Az elmult hetek alkalmaval uj amerikai baratokat is szereztunk egy international student meeting-nek koszonhetoen, akiket aztan lehetosegunk volt vendegul is latni egy nagyon jol sikerult ebed es delutani program kereteben.

A napokban tehat elkezdem az utolso egy honapom a Roswell klinikan, es vele egyutt a DaVinci robot szimulator programot is.....

folytatas ismet egy honap mulva......   

  
2013. 09. 17.

F. Örs

Summer in Buffalo

Kedves leendő és volt buffaloi cserediákok!

Bejegyzésemmel szeretnék megosztani néhány élményt/tapasztalatot, ami remélem hasznosnak bizonyul számotokra a készülődésben illetve régi diákoknak kellemes élményeket idéz majd fel. A 2013 július-szeptemberi turnus egyik tagjaként július elején érkeztem Buffaloba egy hosszú és nem teljesen zökkenőmentes út után, de tele várakozással. :)

Az első gyakorlatom neurológia volt júliusban a Buffalo General Hospitalben. 2 hetet töltöttünk el Mátéval, egyik évfolyamtársammal az általános neurológián és 2 hetet a stroke teammel. Összességében egy igencsak hasznos gyakorlat volt, mindenképpen jó választás. Az első kb. 1 héten sajnos a nyelvi nehézségek miatt nem volt könnyű, hiszen rengeteg külföldi származású rezidens (indiai, afgán, üzbég, stb.) van itt, ez az én észrevételeim szerint különösen igaz a neurológiára, így hozzá kellett szoknunk az akcentusukhoz. Azonban mindig kellemes, oldott volt a légkör, sokat viccelődtek egymás között a dokik és a diákok, nagyon jól éreztük magunkat. A neurológia rotációt általában egyszerre kezdjük az itteni UB-s orvostanhallgatókkal, így 1 hónapig ugyanazokkal a diákokkal járunk együtt gyakorlatra és előadásokra is. A munkaidő 8-tól 5-6-ig tart általában. A napirendet előttem Örs már részletesen leírta, így inkább írok kicsit a személyes benyomásaimról. Az orvosok hozzáállása mind a munkához mind a betegekhez nagyon szimpatikus volt számomra, nagyon örülök, hogy része lehettem a teamnek. Találkoztam több nagytudású és jó humorú orvossal, akik sokat magyaráztak nekünk és nagyon kellemes volt velük "dolgozni". A stroke teamben "szerencsére" mi több akut stroke-os beteg ellátásában is részt vettünk, ami nem csupán a vizsgára, de az életben is hasznukra fog válni.

A második gyakorlatom a nőgyógyászat volt augusztusban a Roswell Park Cancer Institute-ban, ami az idei júliusi felmérések szerint a 1^st Nationality Ranked Cancer Institute címet kapta meg az USA-ban, ha jól tudom immáron többedszerre. Egy rendkívül kellemes és modern hely, napközben a main lobbyban mindig van élőzene, amitől még kellemesebb lesz a hangulat a betegek számára. Itt egyedül voltam hallgató, és itt is mindig egy rezidens mellé voltam beosztva napközben, ha a clinic-en voltam, illetve műtőben is sokszor voltam, ahol Dr. Lele (ő a clinical director az intézetben és ő koordinálja a csereprogramokat is) mindig engedte, hogy asszisztáljak, amikor nyitott műtét volt. Ott láttam többször is robot asszisztált hysterectomyát, ami nagy élmény volt számomra, hiszen otthon ilyet még nem láttam. Minden nap reggel 7-re mentem és általában 5-6-ig tartott a nap. Minden héten többször volt intézeti megbeszélés/journal club, ahol a legfrissebb cikkeket beszéltük meg/tumor board, ez lényegében egy konzultáció, ahol az intézet összes dokija és a patológusok is részt vesznek, és érdekes eseteket beszélnek meg illetve hoznak döntést a terápiát illetőleg/rezidensek előadása egy-egy nőgyógyászati témáról. Ezeken a szösszeneteken mindig sokat tanultam.

Jelenleg a sebészet gyakorlatomat végzem, szintén a Roswellben, a mellkas sebészeten. Itt ketten vagyunk egy itteni, UB-s hallgatóval. A napjaink fél 6-kor kezdődnek és 6-7 előtt ritkán végzünk, de Máté tapasztalataiból kiindulva a 10 óra sem ritka. Nagyon jól érzem magam itt, bevonnak a munkába, mindig van mit csinálni, a csapat tagjaként kezelnek, sokat magyaráznak/oktatnak, ugyanúgy kapunk mi is cikkeket a journal clubra, a pénteki nagy viziteken nekünk is kell referálnunk egy-egy beteget, általában azt, akinek a műtétjén be voltunk mosakodva, eddig sok igen érdekes műtétet láttam (eddig még mellkas sebészeten nem voltam korábban, csak hasi illetve ált. sebészeti osztályon) majdnem minden napra jut egy műtét, ahol asszisztálhatunk, és komolyabb feladatokat is ránk bíznak, nem csak a kampótartást, azonban ha valamit rosszul csinálok, ugyanúgy szólnak érte, mint a helyi hallgatónak, és mondják, hogy min javítsak, és el is várják, hogy gyakoroljam következő alkalomra. Az osztály légköre nagyon kellemes, ahogy hallottam az intézetigazgató, Dr. Demmy külön hangsúlyt fektet a kollégák közötti összhang fenntartására. A rezidensek és a fellow-k is mindig kedvesek velem, készségesen segítenek, ha kérdésem van. Azt hiszem eddig ezt a gyakorlatomat élvezem a legjobban (ezt nem a többi gyakorlat hátrányára mondom :) ).

A lakás, ahol lakunk egy kellemes környéken van, szerencsére biztonságos is a környék. Közel van hozzánk a Delaware park (biciklivel kb.10 percre), ahova rendszeresen eljárok futni, vagy kiülni kicsit olvasgatni. A lakás felszerelt, úgy gondolom ami 3 hónapra kellhet az embernek az megvan. Egyedül a biciklik hiányoztak nagyon, de mostanra már sikerült beszerezni még párat, így van 4 db, jut mindenkinek.

A programokat illetőleg ez a nyári időszak szerencsés, hiszen szép az idő és több fesztivál is megrendezésre kerül, pl. a Taste of Buffalo, ami egy food festival, és volt 1-2 érdekes ízesítésű chicken wing (bár természetesen a magyar ételeknek nyomába sem érnek :) ) és a Shakespeare in the park-ot is ilyenkor rendezik, ahol Shakespeare műveket játszanak a Delaware parkban egy szabadtéri színpadon, teljesen ingyenes belépéssel, csak kemping széket vagy pokrócot kell vinni magunkkal. Éva néni is nagyon segítőkész, gondoskodó, több programot is szervezett nekünk, azokon túl, amit Örs említett a hétvégén elvitt minket a Niagara Forthoz, ami egy régi erőd az 1700-as évekből.

Örülök, hogy megpályáztam ezt az ösztöndíjat, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem idáig mind szakmailag, mind egyéb téren, és biztos vagyok benne, hogy ez nagy hasznomra fog válni a későbbi pályafutásom során.

Kellemes készülődést kívánok a következő turnusok hallgatóinak!

2013. szeptember 10.

T. Orsolya

Első hónapom Buffaloban...

Kedves leendo buffaloi jeloltek!

Az elso negy hetem  a Buffalo General Medical Center neurologia osztalyan toltottem, vagyis kulon osztalyrol nem beszelhetunk, mert konkretan 6 emeletet erintve jarkaltunk, es vettuk fel a betegeket. Az elso 2 hetem az altalonos neurologia csapatban telt, a kovetkezo 2 hetem pedig a stroke teamben. Mindketto egysegben nagyon jo hangulat volt mar a kezdektol fogva, csak eppen a megertessel voltak nemi problemaim, ugyanis a rezidensek tobbsege indiai vagy valamelyik arab tersegbeli orszagbol szarmazik, es hat a kiejtesuk hagy nemi kivannivalot maga utan. Reggel 8 orara kellett jarni, kezdeskent a rezidensek elosztottak minket hallgatokat egymas kozott, majd ki-ki a maga rezidensevel elindult fel venni az adott emeletre a betegeit. A beteg viszgalat tobbnyire egyutt tortent a rezidensekkel, de neha, amikor nem lattak ki a munkabol, rank biztak a dolgot. Termeszetesen megadtak a belepesi hozzaferhetoseguket az itteni rendszerhez (melyrol en ugy gondolom hasonlo az uj medsolhoz, bar tudnank meg atvenni egy-ket hasznos dolgot), szoval szabadon garazdalkodhattunk a betegek leletei kozott. Del fele kozeledve, bar orvosa valogatta, megjelent a Attending Doctor, akik gyakorlatilag hetente valtogattak egymast, egy periodus szerdatol szerdaig tart. Erre az idore minden rezidensnek vegeznie kellett a betegei megtekintesevel, es kovetkezett a referalas, ami ugy nagy altalanossagban 1.5-2 orat vett el a delutanbol, ugyanis a legtobb betegnek megneztuk a friss CT es MR leletet is,es csak ezutan indultunk el a nagy vizitre. Ez ujabb 2-3 orat jelentett, mely soran az attending doctor minden beteget szinten vegig vizsgalt, es vegig kerdezett, termeszetesen gyorsitott verzioban. A stroke teamben a felallas hasonlo volt, csak annyiban kulonbozott, hogy amikor acut stroke-os beteg erkezett, akkor nyilvan az o ellatasa volt az elsodleges, es nem a post stroke-os kontrollja. Sajnos,  ami az acut stroke-os paciensek szamat illeti, ebben en nem voltam olyan szerencses, ugyanis a 2 het alatt mindossze egyetlen egy esettel talalkoztam, ellenben annal tobb CT es MRI felvetelt sikerult elemeznem a holt idoben, amibol sokkal tobb jutott mint az altalanos neurologian.

Az osztalyokat illetoen a korulmenyek eleg magas szinvonaluak, bar azert van egy-ket vicces dolog, peldaul a konzultacios szobakban, ilyen a regi nyomogatos mindossze 9 billentyut tartamazo telefonok, amelyeket az osztalyos orvosok es a rezidensek tudnak egymas kozott hasznalni, persze mindenkinek van ezenkivul ceges telefonja is. Jomagam otthon apolokent dolgozok mar lassan 5 eve, szoval szeretnek adni egy kepet a noverek oldalarol is. Ami nagyon meglepett, hogy maximum 2 agyas szobak vannak, mindennel felszerelve, minden agy ugy iranyithato, ahogy akarod, olyan funkcioik vannak, amilyenekkel meg nem talalkoztam, be tudod peldaul allitani, hogyha a beteg leszall rola, akkor hangosan jelezzen, megmeri a testsulyod...stb, a plazma TV mindenki agya folott alap, valamint minden betegagy melle tartozik egy hatradontheto kenyelmes fotel is. Egy novernek maximum 6 betege van. Minden nover gurulo laptopos alvannyal kozlekedik, ugyanis nekik nem kell irogatni, mindent bevisznek a laptopba, a betegeken olyan karszalag van, amelyen van egy vonalkod, es a novereknek ehhez a laptopos rendszerhez tartozik egy kodleolvaso is, szoval egyreszt konnyeden azonositjak a beteget, masreszt minden egyes gyogyszeren is ott van a vonalkod, igy amint beadtak a gyogyszert, leovassak, es bent is van a rendszerben, hogy mikor mit kapott.

Ami szamomra feldolgozhatatlan, hogy a noverek es az orvosok alig beszelgetnek egymassal, mindenki a szamitogepes rendszeren keresztul kommunikal ugymond egymassal. Sot! itt nem is koszonnek az orvosok vagy a hallgatok a novereknek, nem elvaras, es nem is vagy illetlen ha nem teszed meg. Ram nem kicsit furan tekintettek, hogy mindenkinek koszonok, de nalam ez igy is fog maradni. A betegek minden nap tobb kulonbozo nekik megfelelo menu kozul valaszthatnak, hatalmas a kinalat. Minden folyoson van 2-3 monitor, ahol az osszes beteg pulzusat, vernyomasat, legzesfrekvenciajat tudod nyomonkovetni....azt persze figyelembe kell venni, hogy itt oriasi vagyonokat fizetnek az emberek a biztositasukert, ezert termeszetesen cserebe szallodai elvarasaik vannak. Az orvosok nem nagyon sporolnak a vizsgalatokkal, ami itt teljesen termeszetesenek szamit.

Es most jojjenek a kulturalis kulonbsegek, amelyek finoman szolva nem kicsit kellemetlenek, europai szemmel nezve. Az itteni kultura az diktalja, hogy tarsasagban illetlenseg kifujni az orrod, igy mindenki kortol, nemtol, vallastol, foglalkozastol fuggetlenul szivja az orr valadekat, ugyet sem vetve a masikra. Egy masik eszrevetelem, mely ugy szinten szembetuno, hogy az itteniek csamcsognak, ezt teljesen termeszetesnek tartjak, az eves velejaroja szamukra, igy biztos finomabb, bar tettem ra egy kiserletet, de nem jott at az erzes. Egy ido utan mar csak rohog magaban az ember:-)

 

            Az egyik hetvegen Eva neni, akirol tudni kell, hogy egy hihetetlen nagy tudasu es vegtelenul kedves, segitokesz holgy, elvitt negyunket egy buffalo kozeli telepulesre, ahol magyar cserkeszvezetoi tovabbkepzes folyt. Ketszaznal is tobb masod vagy harmad generacios magyar diakkal es taborvezetovel volt alkalmunk talalkozni. Nekem szemely szerint jol esett latni, hogy meg elnek itt olyan csaladok es emberek, akik nem felejtettek el, hogy honnan szarmaznak es buszkek a magyar gyokereikre, es valami elkepeszto odaadassal adjak at a gyerekeknek a magyar szellemiseget.

         Ugyancsak ezen a napon egy varazslatos nemzeti parkba is elvitt minket Eva neni, ahol egy fantasztikus piknikezes utan, bejarhattuk a park legszebb reszeit.

Folytatas egy honap mulva....

2013. augusztus 28.

F. Örs