Last rotation, last experiences...

Sziasztok!

Hát eljött ez is, az utolsó buffaloi hónapom krónikája következik.

A gyakorlatozást a Roswell Park Cancer Institute-ban folytattam, 2 hetet töltöttem a lymphoma-leukémia-myeloma, 2 hetet pedig az emlő-GU klinikán. Már maga a kórház is lenyűgöző volt számomra, nem az amire számítottam. Valahogy ha az ember meghallja, hogy rákklinika, csúnya sötét épületet képzel sok haldokló emberrel és a reménytelenség hangulatával. Na ez a klinika éppen ennek az ellentéte, szép világos épület, élőzene a hallban, hatalmas virágzó kert (lassan azért Buffalo-ba is bekúszott ám a tavasz, majd a nyár), a dolgozók pedig nagyon kedvesek és hihetetlenül profik. Itt mindenki specialista, egy adott daganatféleséggel foglalkozik, de ahhoz nagyon ért. Itt sajnos egyedül nem vizsgálhattam és kérdezhettem ki beteget, ami 2 hónapnyi viszonylagos önállóság után kicsit rossz volt. Ugyanakkor érzékeny témáról van szó, sokszor kínos kérdésekkel, amikre nehéz jól válaszolni, így aztán maximálisan érthető a dolog. Ami nagyon tetszett ebben a gyakorlatban, az itt is a szemlélet. A daganatos betegség nem egyenlő a halálos ítélettel, és ezt sulykolják is a betegekbe rendesen. Úgy állnak hozzá, hogy ez is egy betegség, amit kezelni kell, vagy legalábbis menedzselni, és ezzel reményt adnak a betegeknek. Ugyanakkor volt részem rossz hír közlésében is, ami elég megrázó, de szakmailag hasznos volt számomra.

A hétvégéinket most is igyekeztünk alaposan kihasználni, a fogyatkozó anyagi erőforrások mellett is. :) Az arizonai hétvégénket követően H. Lacival azonnal folytattuk a pörgést - irány New York City! Egy szuper kis diákszállót találtunk Brooklynban, ez a lehető legjobb döntés volt! Rengeteg nagyon jó fej emberrel ismerkedtünk meg, akikkel a városnézésben és az esti programokban is bűntársak lettünk. :) Felfedeztük egy kicsit az éjszakai Manhattant és Brooklynt is az első esténken az új barátainkkal. Másnap reggel a Staten Island ferryvel mentünk át Manhatten-be, bebarangoltuk a downtown klasszkikus nevezetességiet és a Central Parkot, este pedig két újonnan szerzett maláj barátunkkal vacsoráztunk, várostnéztünk és belevetettük magunkat New York pörgésébe - ha már ez a város sosem alszik, akkor mi sem tesszük! :) Vasárnapra még jutott egy kis séta Manhattan midtownban (ami számomra teljesen meglepő módon sokkal csinosabb, mint a downtown) és felmentünk az Empire State Building tetejére megcsodálni a várost a magasból is.

 

A következő hétvégére kijárt már mindannyiunknak egy kis pihi, ezért Buffalo-ban maradtunk - na azért nem tétlenkedtünk ám! Megnéztünk a Delaware Parkot és a Forest Lawn Cemeteryt, ettünk egy szuper hamburgert a Wellington Pub-ban. Tettünk egy kört a belvárosban és elmentünk az Erie Harbourhoz is. Mostanra már csodaszép az idő, nem hogy tavasz van, de inkább egyből nyár :) Egy újabb, CTP-sekkel eltöltött klassz kis este tette fel a pontot az i-re. :)

Az utolsó előtti hétvégénket Toronto-ban töltöttük, voltunk az állatkertben (láttunk két igen lusta pandamacit :) ), felmentünk a CN Towerbe, és átmentünk a szigetre is. Emellett Torontoban remek kis hangulatos pub-ok vannak, amiket érdemes felfedezni. ;)

Az utolsó pár hétben igencsak elfogott a honvágy, bármilyen jól is éreztem magam, nagyon hiányoztak már az otthoniak.

Összességében azt mondom, életem egyik legjobb döntése és legnagyobb kalandja volt kijönnöm Buffalo-ba! Nagyon szerencsés vagyok, hogy 3 olyan emberrel, akik idegenek voltak számomra az elején, ilyen jó kis csapattá kovácsolódtunk, és barátok lettünk. :) Nagyon köszönöm a lehetőséget a HMAA-nak, és köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a csodás 3 hónaphoz!

Zárásként nem mondhatok mást, csak amit már annyian előttem: gyertek Buffalo-ba! ;)

2015 06 04

Varga Annamária

Experiences in April

Sziasztok!

Az április egy igazán mozgalmasra sikerült hónap lett a kis négyesünk számára.

A gyakorlatomat a Buffalo General endokrinológiáján a Flint Road-on folytattam. Ez egy diabetes klinika/endokriológia járóbeteg szakrendelő, minden nap vannak új betegek és visszajárók is. Rögtön az elején bedobtak a mélyvízbe, de szerencsére jól úsztam. :) A rendszer úgy működik, hogy a rezidensekhez és a fellow-khoz hasonlóan felnyalábolod az érkező beteg paksamétáját, átnézed az előzményeit, majd bemész, kikérdezed, megvizsgálod, mindezt pedig referálod az egyik attending-nek, akivel visszamentek, és megbeszélitek a továbbiakat a beteggel. Így történik meg az, hogy naponta 6-8 beteget is láthatsz, ha ügyes vagy, és nagyon sok rutint szerezhetsz az anamnézisfelvétel és a betegvizsgálat terén. Emellett én rengeteget tanultam a diabetes kezeléséről és megvilágosodtam pár olyan dologban, ami eddig kicsit homályos terület volt a fejemben. Az endokrin betegek pedig sokszor kifejezetten érdekesek vagy ritkák, én pl. otthon még sosem láttam transgender beteget, itt kettőt is sikerült. :)

A hétvégéinket is alaposan kihasználtuk ezúttal is. Az első hétvégénk állomása Washington DC volt. Olyan szerencsésen jött ki az időzítés, hogy pont a cseresznyefavirágzás idején voltunk ott, csodaszép a város ekkor! Megnéztünk több múzeumot, a Smithsonian múzeumok ugyanis ingyen látogathatók, láttuk a Capitoliumot és a Fehér Házat, végigsétáltuk az összes emlékművet a Potomac Parkban, egyik éjjel pedig még egy éjszakai városnézést is beiktattunk. :) Hihetetlenül klassz város, nekem nagyon tetszett. ^_^

A következő hétvégén meg sem álltunk a Niagaráig, ezúttal a kanadai oldalon jártunk. Végigautóztunk Niagara-on-Lake csinos kis városkáján, és bementünk a Butterfly Conservatoryba is, ahol szabadon röpködnek a lepkék. :) A vízesés ezúttal még szebb volt mint az első alkalommal. A szép idő is közrejátszott, meg persze az, hogy a Niagara tekintetében a kanadaiaknak jutott szebb látvánnyal bíró oldal. :)
 

Egy Buffalo-ban lazítós hétvége után az utolsó ehavi hétvégénken Arizonába utaztunk. Hálás köszönet jár Sz. Laci Phoenixben élő szüleinek, amiért elszállásoltak, és fuvaroztak minket. Fergeteges volt a hétvégénk, szinte sokkolóan hatott ránk az arizonai hőség a buffaloi zord időjárás után. :) Nem számítottam rá, hogy medencepart közelében leszek az ittlétem alatt, az egyszer biztos. :)Meglátogattuk Scottsdale belvárosát, jártunk Montezumában, Sedonában a Red Rocksnál és még a Grand Canyonhoz is eljutottunk!

Egyszóval igen csak utazásokban és élményekben gazdag hónapot zártunk, es már szuperül összeszokott a kis négyesünk is. :) De tartogat még élményeket a május is! ;)

2015 06 04

Varga Annamária

First impressions - 2015 Spring

Sziasztok,

Varga Annamária vagyok, a Debreceni Egyetem hallgatója, ez pedig az első buffaloi hónapom beszámolója.

Egy igen sűrű február után érkeztem meg Buffalo-ba egy héttel a gyakorlatom kezdete előtt. Mindenkinek javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot az előtte levő turnus tagjaival. Jó tudni mit pakolj és mi az, ami nem kell, emellett nekem nagyon sokat segítettek a lányok a vízumügyintézéssel kapcsolatban is. A repülőút egészen félelmetes volt számomra, de nem a repülés miatt. Mivel eltévedésben igazi őstehetség vagyok, és még soha nem utaztam egyedül ilyen messzire, az indulás előtti estét aktív pánikolással töltöttem. Végül aztán könnyebben feltaláltam magam, mint gondoltam, és bár több mint egy teljes nap utazással és 7 óra késéssel, de megérkeztem Buffalo-ba.

Az előttünk járó turnus lányai nagyon aranyosak voltak, megvetett ággyal várták a megfáradt testem-lelkem. Azt már gondolom, mondanom sem kell, hogy Buffalo-ban egy kicsikét hidegebb a március, mint otthon. Az érkezésemkor még derékig ért a hó és méteres jégcsapok lógtak az ereszekről, téli ruhát hozni a tavaszi turnusnak még kötelező! :)

Szerdán megérkezett Sz. Laci is. A következő pár napban a lányok megmutattak mindent a környéken, jártunk Éva néninél, elintéztük Pista bácsival a biztosításos és egyetemi dolgokat, megismerkedtünk a CTP-s kis csapattal és más Buffaloban élő barátokkal is.

Az első hétvége szombatján csatlakoztam a lányokhoz a Niagara vízeséshez tartó kis kiruccanásban. Az idei különösen hideg tél miatt a Niagara befagyott, ami számomra egészen csodás látvány volt, bár majd' megfagytunk. :) Ezúttal még maradtam a vízesés amerikai oldalán. Jó tanács: amíg nem voltatok az egyetemen orientáción és nincs aláírva a DS-2019-en külön ez a rész, ne menjetek át Kanadába, mert nem engednek vissza!

Lacival rögtön az első hétvégén első kézből tapasztaltuk meg, hogy - néhány nagyvárost leszámítva - Amerikában nem igazán világbajnok a tömegközlekedés, hiszen mindenki autóval jár. A Niagara Falls Outletbe indultunk bevásárolni (odafelé volt fuvarunk), a hazautunk viszont 3 busszal sikerült 3 és fél óra alatt. :) Jót nevettünk magunkon, csapatkovácsoló élménynek remek volt. :)

Az első gyakorlatomat a Buffalo Generalban a neurológián töltöttem, két hetet az általános neurológián, kettőt a stroke teammel. Nagyon vártam ezt a gyakorlatot, mert már otthon is érdekelt a neurológia, és szerencsére nem csalódtam. Olyannyira nem, hogy a gyakorlat hatására végleg eldöntöttem, hogy neurológus leszek :). Nekem az a tapasztalatom, hogy ha komolyan veszed ezt a gyakorlatot, akkor elég kimerítő, de megéri. Bár reggel 8-tól délután 5-ig bent voltam minden nap, de rengeteget tanultam, tevékenyen teltek a napjaim. Mindig kb. 5-6 amerikai hallgatóval voltam egy csapatban, akik nagyon kedvesek voltak, rögtön befogadtak maguk közé, a kötelező egyórás ebédszünetet is együtt töltöttük. A gyakorlaton pedig nem csak hogy megengedik, hogy beteget vizsgálj, hanem el is várják az önállóságot! Többször is előfordult olyan, hogy egyedül mentem utána dolgoknak, ami aztán befolyásolta a betegem sorsát. Szuper jó érzés, amikor tényleg aktívan hozzájárulsz valaki gyógyulásához. Reggelente megkapod az aznapi betegeidet, akikről összegyűjtöd az információkat, megvizsgálod őket, majd a vizit során te prezentálod az attending-nek. Ha nem tudsz valamit, az sem gond, sőt, jobban örülnek, ha kérdezel. Nagyon sok beteget volt szerencsém látni, ezek között pedig volt pár olyan emlékezetes vagy megrázó eset is, amit biztosan nem felejtek el egyhamar.

A legfontosabb amit tanultam, az mégis a szemlélet volt. Az orvosok rászánják az időt a betegtájékoztatásra, türelmesek és kedvesek, és megkérdezik, van-e bármi kérdés. A betegek pedig meg is követelik ezt, önállóbbak és tájékozottabbak a magyar betegeknél. Mindkét oldalnak lenne mit tanulni szerintem. :)

Időközben megérkezett H. Laci is, ezzel 3 fősre bővült a kis csapatunk. Az első közös hétvégénken megnéztük a buffaloi állatkertet, kipróbáltunk egy igazi amerikai hamburgert a Fat Bob's Smokehouse-ban (mennyei volt, nagyon értenek a hamburgerhez!) és a CTP-sek meghívására méltón megünnepeltük a Szent Patrik napot is.

A következő hétvégén kirándultunk egyet a Chestnut Ridge Parkba, az Eternal Flame Waterfallhoz. Az odajutásunk mókásan kalandosra sikerült, mivel ekkorra még nyoma sem volt a tavasznak Buffalo-ban. Egy folyó által vájt völgyben bandukoltunk pár órát hóban és jégben, ami nem kis kihívás volt. Közben megismertünk egy hasonlóan bevállalós amerikai családot, akikkel együtt jutottunk el végül a vízeséshez. A látvány megért minden váratlan körülményt, gyönyörű a hely és az odavezető út is. A következő két hétvégén Buffalo éjszakai életét fedeztük fel az Allentownban levő klubbokkal, és még egy dubstep buli is belefért a Town Ball Room-ban. Húsvét vasárnap a reggeli mise után Éva néni és Pista bácsi meghívására egy jó kis magyar ebédet és egy jó hangulatú délután költöttünk el az otthonukban.

És el ne feledjem: az utolsó márciusi hét szerdáján megérkezett Aliz is, ezzel teljessé vált a csapatunk! A következő hónaptól jönnek a nagyobb utazások, immár négyen garázdálkodunk Buffalo-ban!

2015. 06. 04.

Varga Annamária