Sziasztok!
Én pár héttel
később érkeztem, mint a januári turnus többi hallgatója, így Ede és Gergő által
felvázolt lakásállapot, hála a fiúk takarításának, engem már nem igazán
érintett.
Kiutazásom
előtt minden második hír az USA-ban tomboló kemény, több évtizede nem látott,
télről szólt, így kisebb-nagyobb félelemmel és szülői féltéssel útnak indultam:). Szerencsére a
repülőutam problémamentes volt, késés és csomagprobléma nélkül. Nagyon jól
esett, hogy a hosszú repülőút után, Ede és Gergő kedvesen fogadtak az általuk
készített ’Welcome to Buffalo’ vacsorával.
Az időjárásnak
utánanéztem még otthon, így tudtam, hogy símaszk és sínadrág nélkül nem
indulhatok útnak. Erre az első hetekben valóban nagy szükség is volt, hiszen
sarki hideg (-17 Celsius fok), hóvihar volt, ami miatt jó pár napon pl. a
buffaloi iskolákban szünnapot rendeltek el. Néha a kórházba menetel kisebb
sarki expedíciónak tűnt (széllel szembeni erőltetett gyalogmenet:) ), de nem lehetetlen a
kórházi út megtétele.
Az első hét
pár napja a biztosítás és oltások intézésével telt, előbbiben nagy segítséget
nyújtott T. Éva néni férje, T. Pista bácsi, aki autóval elvitt a hivatalos
ügyek intézésének helyszínére. A hét következő felében megkezdtem belgyógyászat
gyakorlatom a Roswell Park Cancer Institute onkológiai osztályain. A gyakorlat
első felét az emlő, a további felét pedig a GI és Fej-Nyaki-tumoros osztályon
töltöttem. Nagy hatással volt rám az orvosok beleérzéssel teli, megértő ám mégis
objektív magyarázata betegeik felé, akár egy 4. stádiumú, sokszor
gyógyíthatatlan daganat esetében is. Mivel a számítógépes rendszerhez, mint
orvostanhallgató, hozzáférésem volt, így minden beteghez való menetel előtt,
lehetőségem volt átolvasni a kórtörténetet, korábbi leleteket. Általában
először a fellow-val megvizsgáltuk közösen a beteget, majd még egyszer
visszamentünk hozzá az attendant kíséretében, aki még részletesebben választ
adott a betegekben felmerülő kérdésekre. Nekem a GI onkológiai osztály tetszett
a legjobban a három onkológiai osztály közül. Szerettem volna pár hetet az
endokrinológiai osztályon, egy távolabbi kórházban is eltölteni, azonban az
időjárásviszonyok és a buszok kiszámíthatatlan közlekedése miatt, sajnos ezt
nem sikerült megvalósítani.
A következő
hétvégén Gergővel úgy döntöttünk, hogy Toronto lesz az új úti célunk, busszal
mindössze 2,5 órába telt eljutnunk a kanadai nagyvárosba. Érkezésünk napján
nagyon hideg, szeles idő volt, ez látszott a helyiek ’eszkimó megjelenésén’ is.
A hosszú hétvége további napjain szerencsére enyhült az idő. Igyekeztünk
kihasználni az ott töltött idő minden percét. Toronto nagy előnye, hogy
gyakorlatilag minden főbb látványosság könnyűszerrel megközelíthető gyalog,
tömegközlekedés használata nélkül, amennyiben a szállás a központban van. Ezt
érdemes figyelembe venni a hotel választásánál. Ott töltött idő alatt megnéztük
a CN Tower-t, a Royal Ontario Museum-ot (ROM), Ripley’s Aquarium-ot ill még egy
bevásárlóközpontba is benéztünk. Szinte minden nagyvárosban lehet ún. City Pass
kombinált jegyet venni, amivel 5 látványosság kedvezményesebb áron megnézhető,
mintha külön venné meg az ember a jegyeket, ezt érdemes jegyvétel előtt
végiggondolni. (De csak akkor, ha mindegyik hely terítékre kerül.) Számomra a
CN Tower éjszakai kivilágítása örökre belevésődött az emlékezetembe,
fantasztikus látvány, ahogy a szivárvány minden színében pompázik este. A ROM
dianoszauruszokról szóló állandó kiállítása nagyon tetszett, ráadásul kínai
napok voltak a múzeumban, így a kínai hagyományokkal is megismerkedtünk (kínai
tea, szerencsejóslás, thai chi…). Az Aquariumtól kezdetben ódzkodtam, de csak
ajánlani tudom, óriási és nagyon interaktív, amit nagyon szeretek. Sokat
sétáltunk szerencsére már napsütésben a városban, a rengeteg felhőkarcolót
csodálva. Összehasonlítva az USA-val, szinte semmi különbséget nem mutatott,
mintha nem is lépte volna át az ember a határt. A pénzváltás miatt nem kell
aggódni, szinte mindenhol lehetett amerikai dollárral fizetni és mintegy
érdekesség, hogy szinte minden második bolt Starbucks volt.
Rákövetkező
héten, sikerült eljutnunk egy igazi Buffalo-Kanada Hockey meccsre,
természetesen óriási adag popcorn és hot-dog kíséretében. Fantasztikus volt
látni a nagy embertömeget, és átérezni a leírhatatlan hangulatát, a sok ember
együttes ’Go-go Buffalo!’ kiáltását. Hétvégén szombaton kissé rekreálódtam,
vasárnap pedig T. Éva nénivel elmentem a vasárnapi misére a magyar közösséget
befogadó kis kápolnába. Jó volt látni, hogy mennyire összetartanak a kint élő
buffaloi magyarok.
Folyatatás következik….
2014.02.15.
Kovács Nóra
